A cselekményben a >háttérből< megelevenedik a korabeli vármegye működési mechanizmusa; az udvari akarat kiszolgálásának kötelessége, sajátos konfliktushelyzetben a megyei szuverenitás, felemelkedés igényével. A "történelmi korrajz Somogy históriájának egy kevésbé. ismert fejezetét idézi fel. A történet előterében az 1800. évi inszurrekció - a Napóleon elleni nemesi felkelés - megyei balsikere rajzolódik ki, mely lázadáshoz, majd véres megtorláshoz >vezette< a kényszerű újoncozást. A cselekményben a >háttérből< megelevenedik a korabeli vármegye működési mechanizmusa; az udvari akarat kiszolgálásának kötelessége, sajátos konfliktushelyzetben a megyei szuverenitás, felemelkedés igényével. Mindez módot ad az izgalmas események felidézése során jelentős somogyi személyiségek portréjának felvázolására, mindenekelőtt: Sárközy István főszolgabíró; Pálóczi Horváth Ádám költő; gróf Széchényi Ferenc főispán >szerepeltetésével<. Ugyanakkor mód nyílik a polgárosodó Kaposvár szellemiségének, polgárai szellemiségének az érzékeltetésére is."
Ezekkel a sorokkal ajánlotta figyelmembe 1994-ben könyvét a szerző, amelynek másfél évtizeddel megszületése után, kései, posztumusz megjelenésekor, 2009-ben sem írhatnánk pontosabb, találóbb, figyelemkeltőbb sorokat erről az olvasmányos, érdekes "regényes újságról". Legfeljebb azt tehetjük hozzá, hogy a Betyár világot olvasva rádöbbenünk: az újságíró, a színikritikus, a különböző publicisztikai műfajok igényes művelője irodalmár is volt a javából. Troszt Tiborban ugyanis a kiváló íráskészség, a széles körű műveltség, a történelmi érdeklődés irodalmi tehetséggel is párosult. A Sors azonban méltánytalanul bánt vele. 2007-ben bekövetkezett elhunyta következtében tehetsége a maga teljességében és gazdagságában sajnos nem bontakozhatott ki. Ám könyve a fiatalok és az idősebb nemzedék érdekfeszítő, tanulságos, hasznos olvasmánya lehet. Szirtes Gábor
_________________________

Troszt Tibor Debrecenben szerzett középiskolai tanári diplomát, magyar-történelem szakon. Később a filozófia szakot is elvégezte, e tudományágból védte meg doktori dolgozatát. Első munkahelye a Somogyi Néplap Szerkesztősége volt, ahol a kulturális rovatot vezette. 1976-ban nevezték ki a Dél-Balatoni Kulturális Központ élére, melynek első igazgatója volt. Pályája további állomásain a megye művelődésügyének irányító posztjain dolgozott a megyei tanács, illetve a pártbizottság apparátusában. 1989. márc. 1-jétől 199o. ápr. 14-ig főszerkesztője volt a Somogyi Néplapnak. A Somogyi Hírlapnál szerkesztőként és munkatársként dolgozott 1996-ig, amikor betegsége miatt nyugdíjba kényszerült. Ezt követően óraadó tanár volt a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának kommunikáció tanszékén. Szépirodalmi munkásságot is folytatott: több elbeszélése jelent meg folyóiratokban. A kaposvári Keleti temetőben nyugszik.

[ Forrás: Online rendelés ]