Molière nem adja föl, a királyhoz folyamodik, majd a darabhoz írt előszavában megjegyzi, úgy látszik, a Tartuffe-ban pellengérre állított uraknak sokkal nagyobb a hatalmuk Franciaországban, mint az eddigiekben kicsúfolt márkiknak, kényeskedőknek, felszarvazottaknak és orvosoknak együttvéve.

A legelegánsabb szalonokban azonban divatba jött meghívni Molière-t, hogy felolvassa betiltott darabját. Azóta a Tartuffe meghódította a világot, egyebek közt Goethét és Napóleont is (habár emez megjegyezte, ha az ő idejében íródik, betiltja). Ma már franciául az álszent: tartuffe. Ez a minden hájjal megkent gazember azonban még ennél nagyobb csodára is képes volt: úgy megnevettette az egyszeri diákot (Vas István remekbe szabott fordításában is), hogy nyomban elfelejtette, kötelező olvasmányt tart kezében.

[ Forrás: Kossuth Kiadó ]